Topolya község területe már az ősidők óta lakott volt, amiről a régészeti ásatásokon talált leletek is tanúskodnak. A későbbi időkből szarmata, avar és magyar temető- és településmaradványok kerültek elő. A középkorban egy pusztatemplom állt ezen a területen. Topolya elődjének első írásos említése 1462-ből származik, ahol egy adománylevélben Fybaych néven említik. Topola nevével először a török defterekben találkozhatunk 1543-ból. 1665-ben a kalocsai érsek összeírásában szerepel Topoly település. A Topolya név szláv eredetű szó, ami nyárfát, azaz topolyafát jelent. A Rákóczi-szabadságharc idején a település elpusztul és egészen 1750-ig pusztaként tartják számon.

1750-ben Mária Terézia uralkodása idején német, magyar és szlovák családokat telepítenek az akkor lakatlan Topolya puszta területére. A falu 1800-tól báró Kray Pál birtokába kerül és ekkor indul fejlődésnek a település. 1806-ban mezővárosi rangra emelkedik évi 3 vásárral. 1849-ben az utolsó Kray-t is elfogták, így 1852-ben a birtok ura gróf Zichy János lesz. A XIX. század második felében megindul a fejlődés, polgáriasodás, iparosodás. Ebben az időben Topolya leghíresebb és legmarkánsabb egyénisége dr. Hadzsy János volt, aki nem csak orvosként, hanem tűzoltóparancsnokként is ismertté vált.

1918-ban új fejezet indul Topolya történelmében, amikor a francia fedezet alatt bevonuló szerb csapatok egész Bácskával együtt a SZHSZ királysághoz csatolják. 1941 áprilisában a magyar hadsereg visszafoglalja az egész Bácskát, azonban az újabb magyar korszak nem tart sokáig, hiszen 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva szerb partizánok foglalják el a várost.

A II. világháború utáni korszakban Topolya fejlődése teljesen új irányt vett. Lendületesen fejlődött az ipar és az ipari mértékű építkezés teljesen megváltoztatta Topolya arculatát. Az 1990-es évek több mint egy évtizedre visszavették a vidéket.

Napjainkban Topolya község Szerbia közepesen fejlett községei közé tartozik.

Close Menu