Topolya község Szerbia és Vajdaság északi részén, a Bácskai-löszhátság, a Krivaja folyó, azaz a Bács-ér völgyében helyezkedik el, mondhatni, Bácska szívében. Földrajzi fekvése igen kedvező, mivel nemzetközi főút és a Budapest–Belgrád vasútvonal szeli át a várost, közvetlen szomszédságában pedig a 10-es korridorhoz tartozó autópályához csatlakozhatunk. Topolya város a község közigazgatási, gazdasági, politikai és kulturális központja.
A község területén 23 település található és több mint 20 nemzetiség él itt. Négy hivatalos nyelv van használatban: a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin.
Topolya község területe már az őskorban is lakott volt, amiről a régészeti ásatásokon talált leletek is tanúskodnak. A korai középkorban szarmata, avar és magyar temető- és településmaradványok kerültek elő. A középkorban egy pusztatemplom állt ezen a területen, a jelenlegi Žibel fehérjefeldolgozó üzem mögötti dombon. A Topolya elődjének tartott település első írásos említése 1459-ből származik. Mátyás király adománylevelében Fybaych néven említik. Topola névvel először a török defterekben találkozhatunk 1543-ból. 1665-ben a kalocsai érsek összeírásában szerepel Topoly település. Egyesek szerint a Topolya név nagy valószínűséggel szláv eredetű szó, mely nyárfát, azaz topolyafát jelent. Ám ez a feltevés megkérdőjelezhető, ugyanis írásban is találkozhatunk olyan régi feljegyzésekkel, mely fa és épületanyag hiányáról ír. Más magyarázat szerint a magyar toportyán, vagyis az aranysakál névből eredhet, hiszen a lápos, nádas helyeket igen kedveli ez a ragadozó. Megint más feltételezések szerint török eredetű a Topolya elnevezés, hiszen ez a terület közel 150 évig török fennhatóság alatt állt. A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) idején a település elpusztult, szinte teljesen elnéptelenedett, és egészen 1750-ig pusztaként tartják számon.
1750-ben Mária Terézia uralkodása alatt magyar és szlovák római katolikus családokat telepítettek az akkor kevéssé lakott Topolya-puszta területére.
A település 1800-tól báró Kray Pál táborszernagy birtokába került, amikortól fejlődésnek indult. 1806-ban mezővárosi rangra emelkedett évi 3 országos vásár megtartásának jogával. 1849-ben a betörő szerviánus csapatok a kastélyt kifosztották, és a város jelentős része – közel kétszáz ház – a tűz martalékává vált. Kray Jánost, akkori birtokost elhurcolták, és csak jelentős váltságdíj kifizetése után engedték szabadon. A bárót annyira megviselték az események, hogy többé nem is jött Topolyára. 1852-ben bekövetkezett halálával a Kray család férfiágon kihalt. Lánya, Kray Irma még apja halála előtt, 1848 nyarán házasodott össze a jómódú Zichy Nepomuk János gróffal. Irma egész életében segítette a várost és annak lakóit. Kisdedóvót, iskolát, aggok házát építtetett, és segítette a szegény sorsú, ám tehetséges gyerekeket. Nagy összeggel járult hozzá városunk díszének, a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett katolikus templomnak a felépítéséhez.
A XIX. század második felében megindult a fejlődés, a polgáriasodás, az iparosodás, melyhez nagyban hozzájárult, hogy az akkor épülő vasút Zichy Nepomuk János gróf határozott parlamenti felszólalása révén Topolyán is áthaladhatott.
Ebben az időben Topolya egyik legismertebb és legmeghatározóbb egyénisége dr. Hadzsy János volt. Csodadoktornak is nevezték, de nem csak a betegek gyógyítását végezte. 1885-ben hozta létre az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, ő ásatta az első artézi kutat, majd a politikában is sikereket ért el, hiszen országgyűlési képviselő lett.
1918-ban új fejezet indult Topolya történelmében, amikor a települést a francia fedezet alatt bevonuló szerb csapatok egész Bácskával együtt az SZHSZ királysághoz csatolták. 1941 áprilisában a magyar hadsereg visszafoglalta egész Bácskát, azonban az újabb magyar korszak nem tartott sokáig, hiszen 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva szerb partizánok foglalták el a várost.
A II. világháború utáni korszakban Topolya fejlődése teljesen új irányt vett. Lendületesen fejlődött az ipar, és az ezzel járó nagymértékű építkezés teljesen megváltoztatta Topolya arculatát. A háborús 1990-es évek több mint egy évtizedre visszavetették a vidéket. Napjainkban Topolya község Szerbia közepesen fejlett községei közé tartozik.
