Topolya területén a XIX. század elején csak szárazmalmok léteztek, ezért a népes település lakosságának állandó problémái voltak a gabona őrlésével. A század második felének adatai alapján tudjuk, hogy négy szélmalom épült a széljárta dombokon a négy égtájon.
Az utolsó topolyai szélmalom építésének pontos idejét nem tudjuk, de az 1857-es térképen már helyrajzi számmal jelölték a szélmalmot a kishegyesi út feletti dombon, a mai laktanya felett. A Győri Dömötör-féle szélmalom 1963-ig dolgozott, búzát és végül már csak kukoricát őröltek benne.
A malom tipikus Pannon-alföldi szélmalom volt, négyszintes, tornyos, felül hajtós, változtatható vitorlával, ami lécezett volt és két kőpárral volt ellátva. 1976-ban a község hozott egy olyan határozatot, hogy a szélmalmot meg kell vásárolni és egy új, látogatható helyre kell telepíteni. 1982-ben ezt a határozatot felelevenítették és a patronáló Žitokombinat és a tervezők munkacsoportja az áttelepítés helyének a topolyai tó és a nemzetközi út közötti dombot jelölte meg. Figyelmes áttelepítéssel 1987. október 16-án, teljesen berendezve, malomipari múzeumként megnyitotta kapuját, jelenleg azonban zárva van a látogatók előtt.
