A topolyai Tájház az itteni nép hagyományos építészetét – a részletformáitól az élettérig – hivatott bemutatni, jellegzetesen alföldi típusú parasztház. Eredeti helyén, a Szent Száva utca 19. szám alatt helyeztetett védelem alá. 1986-ban adták át rendeltetésének, azóta is a város kiemelt műemléke.
A lakóépület mestergerendájának vésete szerint 1843-ban épült. A Tájház gazdaház volt. Tulajdonosai 1926-ban átalakították, ami az utcai homlokzaton jól látható. Eredetileg két zsalugáteres kis ablak, deszkaborítású oromzat és napsugaras kiskapu alkotta a házelőt.
A restaurált Tájház szalagtelkén az épületek soros beépítésüek. Az egyik sort a lakóház, az istálló, a nyári konyha, a nyári istálló, a kocsifészer, a góré és a disznóólak képezik, míg a telek másik szélén található a nyári kemence. A háromosztagú lakóház a kívül fűtős-kemencés-tüzelős típusúakhoz tartozik. A konyhát egy válaszfal előtérre és a szabadkémény előtti részre, a kéményaljára bontja.
A tiszta szoba a parasztház leglátványosabb része. Bútorzatát a múlt századfordulóra jellemző párhuzamos rendszerrel elhelyezett, slingelt párnákkal magasra vetett, tornyos nyoszolyák, és az azok közé helyezett almárium képezik. A hátsó szoba volt a család tulajdonképpeni lakóhelye, itt lakott, dolgozott, aludt, egyszóval itt élte hétköznapjait. A lakóház folytatásában helyezkedik el a pince, majd a kamra.
A tájházban elhelyezett néprajzi tárgyak egy része állandó, más része időleges adományokból származik.
A Tájház tavasztól őszig áll nyitva a látogatók előtt, valamint előzetes egyeztetés után, az év minden napján lehetőség van a csoportos látogatásokra is.