A topolyai parókiát az első világháború után alapították, amikor Szaloniki önkéntesei kezdtek betelepedni Bácskába. 1921-től az istentiszteletet a Polgári iskola aulájában tartották, egészen 1932-ig, amikorra elkészült az Imaház, mely ma a Szent Száva Otthona nevet viseli. A pravoszláv templom alapkövét 1932-ben helyezték le, Petar Dimitrijević plébános közbenjárására, valamint az önkéntes adományok sikeres gyűjtésének köszönhetően. Az átadásra, felszentelésre csak 1940-ben került sor, Szent Illés próféta napján. A második világháborúban a templom elveszítette híveit, ám a katolikus hívők használatba vették, hogy megvédjék az akkori hatalomtól, mely le akarta bontatni. A háború után a parókiát újra a pravoszláv hívők vették át, akik megakadályozták annak a katolikus papnak a kivégzését, aki megmentette az új templomuk lebontását.
A neobizánci stílusban épült templom a háromhajós bazilikára emlékeztet. A fa ikonosztáz részben faragott. Az ikonokat a becsei Aleksandar Džigurski készítette, Uroš Predić nyomán. A falfestés újabb keletű, több művész munkája, köztük a kragujeváci Radoslav Prokić, Dimitrije Riđički és mások dolgoztak itt 1993–1998 között. Srbislav A. Stojanov topolyai plébános jövetelével gyakoribb restaurálási munkák kezdődtek, valamint az új plébánosi lakás megépítése is.
